A GULÁG- GUPVI EMLÉKÉV "Elhallgatott történelem" című projekt keretében a GUL-15-A-2016-00079 számú pályázat kutatási jelentése
A kutatás célja - összegzés
A Nagymaros, Kismaros és Zebegény polgári lakosságának elhurcolása a szovjet kényszermunkatáborokba ("Elhallgatott történelem" című projekt keretében a GUL-15-A-2016-00079 számú pályázat) című kutatás alapvető célja, a három település ún. Malenkij robot néven közismert eseménysorozatának történeti rekonstruálása.
A II. világháború végének időszakában Magyarország hadszíntérré vált, amelynek következtében polgári lakosságnak komoly megpróbáltatásokat kellett elszenvednie. A harci cselekmények, a fosztogatás, az erőszak és az internálások súlyosan érintették a civileket. A polgári lakosság elhurcolása a harci cselekmények idején szinte folyamatos volt, sokakat a hadifogolylétszám kiegészítése okán fogtak el. Budapesten, a vidéki városokban és a falvakban kisebb csoportokba gyűjtve indították útnak a lakosságot a magyarországi gyűjtőtáborok felé. A legóvatosabb becslés szerint is körülbelül 150 ezren estek így fogágba. Ezzel egyidejűleg a szovjet Állami Honvédelmi Bizottság 7161. számú határozata alapján a Vörös Hadsereg által elfoglalt kelet-európai területekről jelentős számban gyűjtötték össze a német nemzetiségű, munkaképes lakosságot azzal a céllal, hogy a Szovjetunióba szállítsák őket kényszermunkára. Az ekkor elhurcoltak száma több mint 100 ezerre tehető. Az internáltak a szovjet Belügyi Népbiztosság (NKDV) irányítása alá tartozó munkatáborrendszer foglyai lettek. A nem politikai foglyok (hadifoglyok és civilek) a Hadifogoly- és Internálótáborok Igazgatósága táboraiba, az ún. GUPVI táborhálózatba kerültek.
Nagymaros, Kismaros és Zebegény településeken a 18. század közepe óta jelentős számú németajkú lakosság élt. A három település lakosságát jelentős mértékben sújtották a II. világháború végén a németekkel szemben alkalmazott kollektív büntetések, a kényszermunkára való elhurcolás és a kitelepítés. A Pest megyei települések közül e három település a leginkább érintettek között foglal helyet. A 1945. január elején, a front átvonulását követő napokban a három településről több száz férfit és nőt gyűjtöttek össze, akinek a Heves megyei Kál-Kápolnai vasútállomásig kellett gyalogolniuk, ahonnan a Szovjetunióba szállították őket. Nagymarosról közel 400, Kismarosról és Zebegényből összesen több mint 200 ember került fogságba. A foglyokat a legtöbb esetben több évig, embertelen körülmények között kényszerítették munkára. A nehéz munka, a kevés élelem és a higiéniai viszonyok következtében a foglyok körében nagy volt a halálozási arány. Az elhurcoltak negyede nem jött haza a Szovjetunióból. Az érintettek és a környezetük számára az átéltek súlyos traumát okoztak. Magyarország szovjetizálása miatt az 1990-es rendszerváltásig a szovjet kényszermunka tabu témának számított. Az elmúlt 25 évben a téma egészét tekintve könyvtári irodalom született az események feldolgozásával kapcsolatban, emellett számos visszaemlékezés látott napvilágot. A három település vonatkozásában azonban összefoglaló tanulmány, illetve szintézis nem született.
A kutatás célja tehát az volt, hogy az eddig töredékesen meglévő visszaemlékezéseket, dokumentumokat összegyűjtse, feldolgozza, és egy tanulmányban szintetizálja.
A kutatás folyamán a téma általános feldolgozása során korábban született alapvető történeti munkák, helytörténeti munkák, illetve a korszakra vonatkozó dokumentumkötetek lettek felhasználva. Ezek közül kiemelendő a Bognár Zalán által szerkesztett a „malenkij robottal”, illetve a Stark Tamás által írt, a Szovjetunióban fogságba kerül magyarokkal foglalkozó kötetei. A kutatás során áttanulmányoztuk a két világháború közötti népszámlálások adatait is, illetve néhány kortárs visszaemlékezővel is készítettünk interjúkat. Ezen túl kapcsolatban voltunk a Gulag Emlékév kapcsán a térségben megvalósított egyéb pályázókkal, és forrásként ezekből a nyersanyagokból is tudtunk dolgozni.3 A személyes visszaemlékezéseket ezeken kívül a három település vonatkozásában a korábban megjelent, illetve Kismaros vonatkozásában nyomtatásban meg nem jelent visszaemlékezések kerültek feldolgozásra.
A Nagymaros, Kismaros és Zebegény polgári lakosságának elhurcolása a szovjet kényszermunkatáborokba ("Elhallgatott történelem" című projekt keretében a GUL-15-A-2016-00079 számú pályázat) című kutatás alapvető célja, a három település ún. Malenkij robot néven közismert eseménysorozatának történeti rekonstruálása.
A II. világháború végének időszakában Magyarország hadszíntérré vált, amelynek következtében polgári lakosságnak komoly megpróbáltatásokat kellett elszenvednie. A harci cselekmények, a fosztogatás, az erőszak és az internálások súlyosan érintették a civileket. A polgári lakosság elhurcolása a harci cselekmények idején szinte folyamatos volt, sokakat a hadifogolylétszám kiegészítése okán fogtak el. Budapesten, a vidéki városokban és a falvakban kisebb csoportokba gyűjtve indították útnak a lakosságot a magyarországi gyűjtőtáborok felé. A legóvatosabb becslés szerint is körülbelül 150 ezren estek így fogágba. Ezzel egyidejűleg a szovjet Állami Honvédelmi Bizottság 7161. számú határozata alapján a Vörös Hadsereg által elfoglalt kelet-európai területekről jelentős számban gyűjtötték össze a német nemzetiségű, munkaképes lakosságot azzal a céllal, hogy a Szovjetunióba szállítsák őket kényszermunkára. Az ekkor elhurcoltak száma több mint 100 ezerre tehető. Az internáltak a szovjet Belügyi Népbiztosság (NKDV) irányítása alá tartozó munkatáborrendszer foglyai lettek. A nem politikai foglyok (hadifoglyok és civilek) a Hadifogoly- és Internálótáborok Igazgatósága táboraiba, az ún. GUPVI táborhálózatba kerültek.
Nagymaros, Kismaros és Zebegény településeken a 18. század közepe óta jelentős számú németajkú lakosság élt. A három település lakosságát jelentős mértékben sújtották a II. világháború végén a németekkel szemben alkalmazott kollektív büntetések, a kényszermunkára való elhurcolás és a kitelepítés. A Pest megyei települések közül e három település a leginkább érintettek között foglal helyet. A 1945. január elején, a front átvonulását követő napokban a három településről több száz férfit és nőt gyűjtöttek össze, akinek a Heves megyei Kál-Kápolnai vasútállomásig kellett gyalogolniuk, ahonnan a Szovjetunióba szállították őket. Nagymarosról közel 400, Kismarosról és Zebegényből összesen több mint 200 ember került fogságba. A foglyokat a legtöbb esetben több évig, embertelen körülmények között kényszerítették munkára. A nehéz munka, a kevés élelem és a higiéniai viszonyok következtében a foglyok körében nagy volt a halálozási arány. Az elhurcoltak negyede nem jött haza a Szovjetunióból. Az érintettek és a környezetük számára az átéltek súlyos traumát okoztak. Magyarország szovjetizálása miatt az 1990-es rendszerváltásig a szovjet kényszermunka tabu témának számított. Az elmúlt 25 évben a téma egészét tekintve könyvtári irodalom született az események feldolgozásával kapcsolatban, emellett számos visszaemlékezés látott napvilágot. A három település vonatkozásában azonban összefoglaló tanulmány, illetve szintézis nem született.
A kutatás célja tehát az volt, hogy az eddig töredékesen meglévő visszaemlékezéseket, dokumentumokat összegyűjtse, feldolgozza, és egy tanulmányban szintetizálja.
A kutatás folyamán a téma általános feldolgozása során korábban született alapvető történeti munkák, helytörténeti munkák, illetve a korszakra vonatkozó dokumentumkötetek lettek felhasználva. Ezek közül kiemelendő a Bognár Zalán által szerkesztett a „malenkij robottal”, illetve a Stark Tamás által írt, a Szovjetunióban fogságba kerül magyarokkal foglalkozó kötetei. A kutatás során áttanulmányoztuk a két világháború közötti népszámlálások adatait is, illetve néhány kortárs visszaemlékezővel is készítettünk interjúkat. Ezen túl kapcsolatban voltunk a Gulag Emlékév kapcsán a térségben megvalósított egyéb pályázókkal, és forrásként ezekből a nyersanyagokból is tudtunk dolgozni.3 A személyes visszaemlékezéseket ezeken kívül a három település vonatkozásában a korábban megjelent, illetve Kismaros vonatkozásában nyomtatásban meg nem jelent visszaemlékezések kerültek feldolgozásra.